Mert jó hozzánk az Úr, kegye örök. Neve áldott legyen.
Kezdek kicsit helyrebillenni. Kicsit kezdett sok lenni mindenből, csak rakódtak rám a terhek. Ki is zártam magam a kocsiból, meg a lakásból:)
De most kezdek fellélegezni, hogy itt a hétvége:) Bár van tennivaló, de ez nem fáraszt. Kötés órákat tartok, én magam horgolok. (Erről jut eszembe...a munkáim megtekinthetők a network.hu-n. Ha valakit érdekelne :) A teljesség igénye nélkül.) Aztán temetés. Holnap az esküvő kiállításon csengettyűzünk az ITC-ben. Vasárnap is.
E héten levizsgáztattam a társaságot. Ügyesek voltak a körülményekhez képest. Rosszabbra számítottam. Ebből tanultam a következő félévre vonatkozóan. Olyan édesek a gyerekeim, úgy kell őket szeretni. Csak próbálok szigorú lenni és ezt néha félreértik. Igenis el kell nekik mondanom, hogy szeretem őket és fontosak a számomra, mert rájöttem, hogy ez nem egyértelmű a számukra.
Olyan hóesés van. Csak úgy ontja! :) Szép tél lesz megint!
2 megjegyzés:
mikor gyerek voltam, abból is éreztem, hogy szeretnek, ha nem mindegy volt a szüleimnek mit hogyan teszek, ha szigorúak voltak pl.
most én is úgy érzek, ahogyan te:"annyira kell őket szeretni"!...
Hogy vagy? Rég nem irtál...
Megjegyzés küldése